A filmtörténet kezdetének nagy sztárja, aki képes volt némán szórakoztatni emberek millióit. A komikum nagymestere méltán érdemelte ki a figyelmet, mondhatjuk, hogy korszakának egyik zsenije volt.

Gyermekkor

Londonban született 1889. április 16-án, nem sokkal születése után édesapja elhagyta a családot. Nehéz gyermekkora ezzel csak elkezdődött, a tragédiák egymást követték. Édesanyja varieté színész volt, egyszer aztán a színpadon elment a hangja. Szinte beleőrült abba, hogy nem tud már énekelni, és nem tudja eltartani gyermekeit. Ezután nyomorúságos körülmények között éltek, édesanyja varrogatott és egyéb munkákat vállalt, hogy megéljenek.  Az elmebaj aztán elhatalmasodott édesanyján, és testvérével, Sidney-vel együtt árvaházba kerültek. Nem segített helyzetükön, hogy a testvére és közte lévő korkülönbség miatt szétválasztották őket. Változó körülmények között élt, de szerencsére tehetsége korán megmutatkozott, így egész fiatalon elkezdhetett dolgozni.

Munkássága

Első fellépése öt éves korában volt, tíz évesen már pantomim társulatokban szerepelt és elindult a színészet útján. Korán megmutatkozott a komikum iránti fogékonysága, így hamar kapott színházi szerepeket. Játszott ittas embert is. Egy társulattal 1912-ben Amerikába utazott, ahol nem sokkal ezután felfedezte magának a Keystone filmstúdió, és ajánlatot tettek neki. Charlie nem igazán ismerte ekkor még a filmet, ami érthető, mivel nem volt még annyira elterjedt, mint művészet. Nem sok kellett hozzá, hogy a filmvilága magával ragadja. Színészként kezdett a stúdióban, és itt született meg a később védjegyévé váló csavargó karaktere is 1914. január 5-én. Filmtörténeti mérföldkő volt azt hiszem, csak akkor még senki nem érezte ennek a jelentőségét. Charlie egyre jobban belelendült a filmezésbe, és nem sok kellett hozzá, hogy rendezni is kezdjen. Folyamatosan harcolt az alkotói szabadságért, ez egész életét végig kísérte. Egyre jutányosabb fizetést is kiharcolt magának. Ebben a korszakban még nem voltak megbecsültek annyira, sem a színészek, sem a rendezők. A sztárság még csak kialakulóban volt, legalábbis a filmes világban. Azonban a változások érezhetőek voltak. Charlie Chaplin filmjeinek és tehetségének köszönhetően hamar ismerté vált, ami kihatással volt életére is. Testvére, Sidney lett a menedzsere, aki érezte, hogy a jobb munkakörülményekért és szabadságért kell harcolnia Charlie oldalán. Nem sokkal később megalakult filmprodukciós cége, a Charles Chaplin Film Corporation, ekkor már közismert és közkedvelt volt mind színészként, mind rendezőként. Filmjei és a csavargó figurája hamar sztárrá tették, az egész világ rajongott érte.

Nemcsak színészként volt tehetséges, rendezett, vágott és zenét is szerzett, filmjeinek szentelte egész életét. A némafilm nagy sztárja volt, aki nehezen ugyan, de megbirkózott a hangos film térhódításával is. Politikailag sokan támadták, még J. Edgar Hoover az FBI igazgatója is folyamatosan vizsgálódott utána. Meg is találták a módját, hogy kiutasítsák az országból, amikor londoni látogatásra indult. A hajón értesült a hírről. Ezt követően feleségével (Oona Chaplin) Svájcban telepedtek le, és itt éltek életük végéig. Charlie Chaplin 1977. december 25-én hunyt el.

United Artists Corporation alapítása röviden

1919-ben nem tűrvén a stúdiók elnyomását, és az üzleti szemléletmódot a filmművészetben, a kor legnagyobb sztárjai Mary Pickford, Douglas Fairbanks, D. W. Griffith, William S. Hart, és Charlie Chaplin próbáltak ez ellen valamit tenni. Az eleinte csak polgárpukkasztásnak és ráijesztésnek szánt bejelentésből aztán végül új cég jött létre. Azt akarták jelezni a stúdióknak, hogy az alkotói szabadság sokkal fontosabb, mint a pénz vagy más üzleti dolog. Nem mellesleg az késztette még őket erre a lépésre, hogy filmes berkekben az a pletyka járta, hogy a két legnagyobb filmstúdió összeolvadásra készül, amivel monopolhelyzetbe került volna a filmiparban. Nem tétlenkedtek és magánnyomozót fogadtak fel, hogy felgöngyölítse az ügyet. Mivel a magánnyomozó elég bizonyítékot szolgáltatott, nem volt kérdéses számukra, hogy lépniük kell. A fent említett színészek és rendezők felismerték ennek szakmájukra gyakorolt hatásit és veszélyeit. Ebben a korszakban egyébként is képlékeny volt a filmipar szerkezete, hiszen fiatal iparág volt még. A stúdió megalapítására tett bejelentésük viharként söpört végig a sajtón, és felkavarta a filmipar állóvizét. 1919. február 5-én aláírták az alapító okiratot, és ezzel egy új korszak köszöntött a filmiparra.

Charlie Chaplin filmjeiből szemezgetve

Rövidfilmek:

Charlie, a tengerész (Shanghaied)

Chaplin korcsolyázik (The Rink)                                                   

Chaplin, a katona (Shoulder Arms)

Kutyaélet (A Dog's Life)

A bank (The Bank)

Carmen (Charlie Chaplin's Burlesque on Carmen)

Charlie a strandon (By the Sea)

A bokszbajnok (The Champion)

Egészestés játékfilmek:

 A kölyök (The Kid) 1921

 Aranyláz (The Gold Rush) 1925

Modern idők (Modern Times) 1936

 A Diktátor (The Great Dictator) 1940

A diktátor című filmről röviden:

Merész ötlet volt Hitlerről filmet forgatni, főleg kifigurázni. Sokan elítélték miatta, támadták, kommunistának titulálták. A legtöbben még nem értették meg a film üzenetét, később viszont már zseninek titulálták miatta. A film zárójelenetében hallhatunk egy beszédet, ami talán többet elmond az alkotóról és látásmódjáról, mint bármi más. Ráadásul örökérvényű igazságokkal és szemléletmóddal világít rá a dolgokra.

A Diktátor záróbeszéde:

„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.

 Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.

Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét – gyűlöletbe rekeszti a világot – nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.

A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik – az egyetemes testvériséget – mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon - sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez – a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt. A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma – azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.

Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert - gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet - akiben nincs szeretet és emberség!

 Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának tizenhetedik fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van - nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma – a hatalma, hogy gépeket teremtsen. A hatalma, hogy boldogságot teremtsen, hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek - csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát – a demokrácia nevében – ezt a hatalmat: egyesüljünk valamennyien. Harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat - amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.

A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot – ledöntsük a nemzeti határokat –megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért - azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet. Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!

Hallasz engem, Hanna? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Emeld fel az arcod, Hanna! Szakadoznak a felhők! Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk – barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon.  Emeld fel az arcod, Hanna! Emeld fel az arcod!”

Forrás:

Charles Chaplin: Életem

Európa Könyvkiadó, Bp., 1967 

Dane