Január 10-én folytatódik a mozik vásznain Mørk (Nikolaj Lie Kaas) és Assad (Fares Fares) nyomozásainak története. A Q-ügyosztály munkája nem ismeretlen, hiszen a sorozatban már megjelent három film eddig, nem beszélve a könyvekről. Bizony, hiszen adaptációról van szó. 

Jussi Adler-Olsen könyvsorozata már a hetedik kötetnél tart és ugyanúgy, ahogy a filmek, nem csak Dániában, hanem szerte a világon sikeresek. Személy szerint még a könyveket nem olvastam, de tervezem. Annak idején, a Skandináv filmnapok keretében volt szerencsém megnézni az első két részt, aztán a harmadikat is. Mivel rajongok a skandináv filmművészetért, így nem volt kérdéses, hogy ezt a sorozatot is felveszem a megnézendő filmek közé. A skandináv filmek és sorozatok napjainkban egyre felkapottabbak, nem véletlenül. Ez a sorozat pedig méltán vívja ki magának a helyet. Azok, akik szeretik a krimiket vagy rajonganak az északi filmek iránt, mindenképp kötelező. 

Kép forrása: IMDb

Ami azonnal megfogott, az az atmoszféra teremtése: kellőképpen nyomasztó, de realitásokon nyugvó. A két főszereplő valamilyen módon furcsa, vagy ha úgy tetszik, sérült. A kiindulópont egyértelműen a karakterekben gyökerezik, akiket az első film esetében, még csak akkor kezdünk megismerni. A sztori főszereplője Carl Mørck nyomozó, aki munkája során elkövet egy hibát saját önfejűségéből fakadóan, amiben akkori társa is megsebesült. A lassan kibontakozó történet két szálon fut. Az egyikben apránként felsejlik a két nyomozó története és személyisége, a másikban pedig az aktuális résznek megfelelő nyomozás folyik. A maguk módján mindketten különc főszereplőink a történet elején látszólag jelentéktelen feladatot kapnak. Száműzik őket az alagsorba, ahol megoldatlan, régi és poros ügyeket kell feltárniuk vagy lezárniuk: a Q-ügyosztály nevet kapják. Természetesen rögtön találnak olyat, ami nem kevés furcsaságot rejt, és annak rendje és módja szerint utánajárnak. Ezekről nem szeretnék bővebben értekezni, azt gondolom, hogy érdemes megnézni és hagyni, hogy a filmek hassanak ránk.

A történetek alapvetően nem bonyolultak, mondhatjuk azt is, hogy néhol még a kliséket sem mellőzik, ennek ellenére azonban izgalmasak. Skandináv krimihez méltóan lassú folyású filmek. A két fő karakterünk jól működik együtt: a különc, magának való Carl személyiségét ellensúlyozandó ott van Assad, aki bájával és humorával kiegészíti komor társát. Tegyük hozzá azért, hogy az ő személye sem gondtalan, nem véletlenül köt ki a Q-ügyosztálynál. A castingot nagyon eltalálták annak idején, a színészi munka nagyon sokat hozzátesz a filmek minőségéhez. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan kibontakozó, építkező krimiket, amik nem átalkodnak mélyen a sztoriba tenni karakterei minden gondját-baját. Azok, akik a pörgősebb blockbusterekért rajonganak, nem biztos, hogy élvezni fogják, de egy próbát mindenképp megér. Jó filmezést!

Sorozat darabjai sorban: Nyomtalanul, Fácán gyilkosok, Palackposta, 64-es betegnapló.

Lássuk a filmek előzeteseit sorjában: