A filmtechnika megszületéséhez vezető út
A film születését nem köthetjük egy adott eseményhez, inkább évezredek fejlődésének egyik mérföldköveként tekinthetjük. Ahhoz, hogy létre jöhessen a mozgóképi elbeszélés, szükség volt a technika folyamatos fejlődésére, és a megörökítés igényére. Az ember ősidők óta törekszik az események megőrzésére, ábrázolására, gondoljunk csak a barlangrajzokra. Tehát az igény folyamatosan jelen volt és van. A technika fejlődése lehetővé tette az ismeretek, történések valamilyenfajta rögzítését. Legyen az írás (kezdetben kőtáblába vésve egészen a könyv és ma már az e-book megjelenéséig), képi ábrázolás, hangrögzítés stb. A világ folyamatos felfedezésével együtt, tudásunk is gyarapodott. A fizika, az orvostudomány és főként a szem ismerete nélkül a képi ábrázolás sem fejlődhetett volna ilyen mértékben. A képi ábrázolás története a szimpla láttatástól eljutott egészen az önkifejezésig.
Camera obscura
A Camera obscura egy latin kifejezés, jelentése sötétkamra, de nevezik lyukkamerának is. A jelenség leírójának nevét azért nehéz pontosan meghatározni, mert nincs szükség speciális környezetre hozzá, akár a természetben is előfordulhat. Bármilyen sötét helyiségbe, ha egy kis résen át szűrődik csak be a fény, akkor a rés előtt fellelhető tárgyak képe, kicsinyítve, fordítva kivetül a túloldalra. Ezt a legkönnyebben egy sötét helyiségben figyelhetjük meg, ha kicsinyke lyukat fúrunk a falra. Így működik a szem is. A fény ezen tulajdonságát számos filozófus, feltaláló, csillagász is leírja, többek között Platón, Arisztotelész, Sen Kua, Leonardo Da Vinci és Kepler is. Kísérletező kedvűek számára, elkészítésének leírása (nagyon egyszerű): http://metal.elte.hu/~phexp/doc/geo/h2s2.htm
Ezt a találmányt is úgymond felkapta a szórakoztatóipar és hamar vásári mulatsággá vált. A 18. század elején már elég széles körben elterjedt és közkedvelt volt. Mivel a fény útjáról beszélünk, ezért nem csak egy adott állókép kivetítésére volt alkalmas, hanem a mozgás megelevenítésére is.
A Laterna magica
Lényegében a diavetítő őse. Az elv majd nem ugyan az, mint a Camera obscura esetében. Csupán annyiban különbözik, hogy itt nem a természetes fényt használták képek leképezésére, hanem valamilyen mesterséges fényforrást (általában olajmécsest). Üveglapra festett képek kivetítésére szolgált. Feltalálóját szintén nehéz megnevezni, mint a Camera Obscura esetében, hisz a visszanyúlik egészek az árnyékjátékok idejéig. Feltehetőleg már az ősembert is foglakoztatta az árnyék mozgása. Írásos formában először a 15. század elején jelenik meg,ezt követően többek építenek is. A feltalálás és a kifejlesztés itt is több névhez fűződik, néhány ezek közül: Leone Battista Alberti, Athanasius Kircher, Thomas Walgenstein, Leonardo Da Vinci, Battista della Porta , Daniel Schwenter, Robert Hooke, Christian Huygens és még sokan mások.
Fotográfia
A 18. században az emberek számára már egyre fontosabb volt önmaguk ábrázolása, megőrzése az utókor számára. A portré festészet aranykorát élte, de még mindig sokak számára volt elérhetetlen költségessége okán. A Camera Obscura megjelenésével már adott volt a tudás a valóságos kép létrejöttéhez, de még nem volt meg a technika, mellyel mindez megőrizhető lett volna. Sokan kísérleteztek, még is Joseph Nicéphore Niépce volt az (képe balra látható), aki az első fotográfusként írhatta be magát a történelembe. Ugyanis neki sikerült elsőként maradandóan rögzítenie a Camera Obscura képét /1829/. Ez sem volt tökéletes megoldás, mivel az expozíció túl hosszú volt (feltételezhetően 8 óra), ráadásul az előhívás minősége sem volt megfelelő.
Joseph Nicéphore Niépce: Az első fénykép
További kísérletezés következett, Niépce megismerkedett Louis Jacques Mandé Daguerre-ral, akivel közösen dolgoztak tovább. Együttműködésük gyümölcseként jön létre az a találmány, mely lehetővé teszi a fényképezés elterjedését. Niépce 1833-ban meghal, Daguerre egyedül folytatja tovább. 1839 januárjában pártfogója jelentette be a Francia Akadémián munkáját, melyet az állam életjáradék fejében megvásárolt tőle, hogy a világon bárki szabadon használhassa a technológiát. A gyakorlatban is könnyen alkalmazható vegyi technológiát is róla nevezik el dagerrotípiának. Ezzel jó minőségben, viszonylag rövid idő alatt elő lehet hívnia képeket, és a fixálás is tartóssá teszi az így elkészült fotókat.
Európa szerte tudósok foglalkoztak a témával, hogy minél egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb technológiát dolgozzanak ki a képelőhívásra. A mai fotográfia alapját, mely a negatív- pozitív képre épül, a talbotípia volt, mely Henry Fox Talbot nevéhez fűződik.
A fotográfia születésével a valóság leképezése lehetővé vált. Sokan úgy vélték, hogy ezzel a festészet majd háttérbe szorul, majd teljes mértékben átveszi a szerepét. Természetesen nem így lett. Ahogy a kézírást sem szorította ki teljes mértékben a könyvnyomtatás.
Ezek voltak a film megszületésének technikai alapjai, röviden tömbösítve. Ezek nélkül a film nem születhetett volna meg.
A cikksorozat következő része a mozgókép kezdetei és mozi megszületése lesz.
Felhasznált irodalom:
- Varga Gábor: Camera Obscura
- Bajomi Lázár Péter: Média és társadalom (2006)
- Koltai Magda:Képmutogatók A fotográfiai látás kulturtörténete
- Hartai László - Muhi Klára: Mozgókép és médiaimeret 1.